Magyarok, akiknek sikerülhet

 Osvárt Andrea már nem emlékszik élesen Brad Pittre, akivel a Kémjátszma című filmben forgatott, viszont még mindig kicsit szerelmes Heath Ledgerbe, akivel szeptemberben dolgozott együtt Lasse Hallström új filmjében. A modellből színésznővé avanzsált lány pontosan tudja, mit szeretne elérni, és nem szégyell küzdeni érte.

___________

Casanova vonzásában

Valami változik. A magyar filmkészítés előbb itthon kapott erőre, majd nemzetközi fesztiválokon tarolt, és mára az alkotók a külföldi piacon is érnek valamit. Egyre többet. Egyre nagyobb sikerrel kerülnek be a hollywoodi pörgésbe: Antal Nimród (a Kontroll rendezője) újra Los Angelesben él, és ügynökén keresztül hetente kap forgatókönyveket. Fenyő Iván (a Katona József Színház fiatal színésze) november eleje óta Pennsylvániában vesz részt egy kiképzőtáborban, melyben Sam Mendes (Amerikai szépség) új filmjének főszereplőit készítik fel a decembertől tartandó forgatásra.

Görög Zita szöveges szerepet kapott az Underworld 2-ben, melynek első részében még csak szép volt és szótlan, a Rómában élő Osvárt Andrea pedig Lasse Hallström cím nélküli Casanova-filmjében flörtöl a címszerepet alakító Heath Ledgerrel. Mivel azóta hazajött egy magyar film dupla-főszerepére (a Schilling-Moharos forgatókönyvíró-páros első rendezésében egy ikerpár két tagját alakítja), volt alkalma elmesélni, hogyan alakul a nemzetközi karrierje. Egy dolgot előre elárulhatunk: csöppet sem véletlenszerűen.

- Hogy kerültél a Csokoládé és az Árvák hercege rendezőjének, Lasse Hallströmnek az új filmjébe?

Osvárt Andrea: Egyszerűen elmentem Rómába az ott meghirdetett válogatásra. Én ugyanis tavaly február óta ott élek, abbahagytam a modellkedést, beiratkoztam egy színiiskolába, és szorgalmasan járok meghallgatásokra. Persze nem ment minden könnyen: az első hat hónapban semmire sem választottak ki, és aztán is csak kisebb televíziós feladatokat kaptam, rendőr-sorozatban, stb. Lasse Hallström Casanova-filmjéhez nyáron tartották a válogatást angol nyelven. Eredetileg egy másik szerepért versenyeztem, de végül ezt kaptam meg: egy egy napos forgatási lehetőséget a főcím előtti klipben, melyben bemutatják, hogy ki is Casanova. Ez is óriási dolog. Szeptemberben zajlottak a felvételek Velencében amerikai stábbal, Heath Ledger, Jeremy Irons, és Jude Law barátnője, Siena Miller főszereplésével.

- Mi volt a feladatod?

- Természetesen ilyenkor csak a kisebb szerepek jönnek szóba, és olyan színészeket keresnek, akik jól beszélnek angolul, és nem beazonosítható az akcentusuk. Ugyanígy be lehet kerülni néha Magyarországról is egy-egy hollywoodi produkcióba, mint ahogy én is játszhattam a Budapesten forgatott Kémjátszma című filmben, Brad Pitt és Robert Redford mellett. A Casanova esetében öt lányt kerestek, hogy a film elején flörtöljenek a főhőssel. Én voltam közülük az egyik, akivel táncolt, borozott, nevetgélt, és játszadozott egy sállal. Nagy bánatom, hogy a csókjelentünk elmaradt, pedig előző nap még szó volt róla. Ezért végül csalódottan mentem haza a forgatásról, annak ellenére, hogy láthattam élőben Jeremy Ironst, együtt forgathattam egy nagyon profi stábbal, és közös jelenetben szerepelhettem ezzel az eszméletlen kisugárzású Heath Ledgerrel. Négy órát voltam csak ott, aztán beültettek egy gondolába, hogy köszönjük szépen. Pedig én annyira maradtam volna még!

Robert Redforddal a Kémjátszma című filmben

- Nagyobb élmény volt, mint Brad Pitt és Robert Redford partnerének lenni?

- Nem is tudom, mert az már négy éve volt, és alig emlékszem rá. Heath Ledger viszont még friss és nagyon intenzív élmény. Annyira sikerült átlényegülnie Casanovává, hogy mind az öt lány, akivel forgatott, teljesen megőrült érte. Pár óra alatt teljesen beleszerettünk, és én még utána is sokszor vele álmodtam. Még jó, hogy a párom nem fogja olvasni ezt az interjút. De tényleg: Heath Ledger maga volt Casanova, akiért minden lány bolondul. Volt olyan közülünk, akivel csókjelenete volt, és mindannyian köré gyűltünk, hogy kifaggassuk. Kérdeztük tőle, hogy csókol, és azt mondta: "Nyelv nélkül." Ez a lány ettől volt csalódott, pedig férje van és gyereke! Szerintem a nagy lelkesedésünkkel még Heath Ledgert is sikerült zavarba hoznunk. Én már a sminkszobában is éreztem az auráját, pedig tíz méterre ült tőlem, nekem háttal. Aztán mikor szembekerültünk egymással, és megláttam a kacér, huncut tekintetét, máris rajongtam érte.

- Hogy sikerült fényképet csinálnod kettőtökről?

- Rendkívül kellemetlen volt, úgy éreztem magam, mint egy japán turista, hogy jelmezben, sminkben ott állok a kis gépemmel, és várok egy közös fotóra. De hát istenem, tudtam, hogy ezt nem hagyhatom ki! Ráadásul zsebre sem tudtam vágni, mert korhű ruhát viseltem, tehát a kezemben volt végig, és nagyon ciki volt. Heath nem volt nagyon lelkes, de aztán egész kedvesen mosolygott a képen. Utána odamentem a rendezőhöz, aki viszont nagyon örült, mert vele senki sem akart fényképezkedni. Beszélgettünk is kb. 10 percet Magyarországról.

- A többi lány olasz volt?

- Igen, az egyikük például Ornella Muti lánya volt. Mindannyian nagyon irigyeltek a fotóért, mert nekik nem jutott eszükbe, hogy hozzanak fényképezőgépet. Én meg nem adtam oda nekik az enyémet, bevallom, kicsit szemét voltam.

- A forgatás maga mennyiben különbözött az olasz vagy magyar filmektől, amikben játszottál?

- Össze sem lehet hasonlítani őket, és ez nagyrészt az anyagi háttérnek köszönhető. 90 millió euróból készül a Casanova, én pedig még Olaszországban is csak 3-6 millió eurós költségvetésű filmben szerepeltem. Itt erre a nyúlfarknyi jelenetre annyi idő volt, olyan előkészületek előzték meg, és annyi odafigyelés vette körül, amilyennel azelőtt még nem találkoztam. Senki sem stresszelt, mindenki tudta a dolgát. Nem kellett spórolni az anyaggal, addig játszottunk, amíg meg nem született a pillanat, és közben a kamera végig forgott.

- Tényleg ennyire befolyásolja a költségvetés a forgatás hangulatát, és az emberek hozzáállását?

- Én forgattam már Magyarországon 6 nap alatt is játékfilmet, saját ruhákban, csakis lelkesedésből. Ez volt a Kistestvér, amit azért csináltunk, hogy bizonyítsunk, felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy lássák: itt vagyunk, és dolgozni akarunk. Az én játékom csapnivaló benne, hiszen akkor még azt sem tudtam, mit jelent a színészet. De akkor is: az akkori énemhez képest komoly teljesítmény volt. A célunkat pedig elértük: a rendezőt felvették a Filmművészeti Egyetemre, és most majdnem ugyanazzal a stábbal forgatok, egy fokkal jobb körülmények között. Most már van komoly kameránk, húszfős stábunk, fizetett helyszíneink. Ez persze még mindig kevés ahhoz, hogy sikerfilmet tudjunk készíteni, de ahhoz talán elég, hogy egy következőhöz nagyobb bizalmat, és több támogatót szerezzünk.

- Ezért jöttél haza?

- Tény, hogy ez nekem kiesés, mert pénzes munkákat mondtam le miatta, kihagyok a suliból egy hónapot, és nem járok válogatásokra. Nekem mégis sokkal többet ér, mert hosszú távon gondolkodom. Ilyen nagy főszerepet - illetve kettőt - Olaszországban még nem kaptam, ezt ott még nem értem el. Az sem utolsó szempont, hogy a saját nyelvemen játszhatok. És bízom a Schilling-Moharos párosban, mert jártam hozzájuk forgatókönyvíró-iskolába, és tudom, hogy mit csinálnak. Hiába hívott azóta az olasz ügynökségem, hogy lenne egy 2 napos forgatásom Alessandro Gassmannal (a Törökfürdő című film főszereplője - a szerk.), lemondtam, mert nekem ez most fontosabb.

"Ha valaki kishitű, sosem fog nagy dolgokat elérni."

- Mennyi tudatosság van abban, ahogy a karrieredet építed?

- Szeretnék összehozni egy jó önéletrajzot, és egy-két filmet, amit DVD-n oda tudok majd adni a rendezőknek. Kint ez így működik: ha meg tudod mutatni egy korábbi munkádat, abból látszik, milyen színész vagy, milyen, amikor játszol.

- Ez tulajdonképpen ugyanaz a módszer, ami a modellvilágban működik. Vagyis Te most a "mozgóképes" modellkönyvedet rakod össze.

- Igen, bár a modell-korszakomból rengeteg dolgot el kellett temetnem. Azokat a képeimet például már nem akarják látni, azokat a pózokat el kellett felejteni. De én akartam így, mert sosem éreztem, hogy igazán megdolgoztam volna azért a pénzért, dicsőségért, hírnévért, ami vele járt. Évekig éltem bűntudattal, mert a szüleim fizetésének többszörösét kerestem, és én vásároltam ruhákat a nővéremnek. Jó, persze egy ideig szerettem, élveztem, akkor az volt a célom, hogy abban sikeres legyek, de miután elértem, többre kezdtem vágyni.

Mindent elölről kezdtem, és mivel a szakmában általában nem szeretik az amatőröket, tapasztalatokat kellett gyűjtenem. Egy új önéletrajzot kellett összehoznom, amiben most már ott tartok, hogy benne van Tony Scott, Lasse Hallström, Christan De Sica (a legendás olasz rendező Vittorio De Sica fia - a szerk.) neve. És benne van egy-két magyar főszerep. Januártól márciusig Olaszországban három filmem jön ki, amit azért várok nagyon, mert akkor már lesz mit mutatnom, és talán ismertebb lesz az arcom. Remélem, az ázsióm és a gázsim is megnő utána, és talán már nem is kell válogatásokra járnom, hanem valaki pont velem akar majd dolgozni. Szívesen forgatnék nyolc hónapig egy 8 részes tévésorozatot is, mert az nekem tapasztalatot jelent, és anyagi biztonságot nyújt. A lényeg, hogy előbb-utóbb jó színész váljon belőlem.

Christan De Sica és Osvárt Andrea

- Ki biztat Téged, ki mondja, hogy tehetséges vagy, folytatnod kell?

- Biztos, hogy folytatom, és nem hagyom abba, amíg el nem érek valamit, de néha tényleg annyira nehéz! Hihetetlenül nehéz belelépni egy szerepbe, felvenni egy állapotot, átélni egy ember érzéseit. Most például tudom, hogy amit ebben a magyar filmben produkáltam az elmúlt néhány napban, az nem a maximum, annál tudok jobbat. De mivel iszonyú gyors tempóban kell dolgoznunk, nincs idő kivárni, míg a legjobb formámat tudom hozni. Remélem, az elkövetkezendő napokban belejövök. Azt akkor is tudom, hogy sokat fejlődtem az elmúlt években. Ezt láttam magamon.

Ha visszanézek egy videokazettát az egy évvel ezelőtti próbafelvételekből, és összehasonlítom egy olyannal, amit múlt hónapban készítettem (és szerződést is kötöttem belőle), akkor elképesztő különbséget látok. Egy hónappal ezelőtt már sikerült, ami soha korábban: hogy egymás utáni három felvételen kicsordul egy könnycsepp a bal szemem közepéből, és lecsurog a kisimult arcomon. Én lepődtem meg a legjobban, hogy háromból háromszor sikerült! Le is szerződtettek ehhez a világháborús tévéfilmhez, amiben a főszereplő szerelmét alakítom. Szóval fejlődöm, és ez tartja bennem a lelket. Ha van időm koncentrálni és a körülmények optimálisak, akkor sokkal könnyebben produkálok. Nem vagyok még sem Nicole Kidman, sem Hernádi Judit, de amit ezen a szinten ki tudok hozni magamból, azt már kihoztam.

- Nem zavar, hogy sokak szemében így is csak egy divathullám része vagy, amelyben a modellek színészi karrierről ábrándoznak? Magyarországon egész máshogyan válik valaki színésszé.

- Én gyerekkorom óta tudom, hogy színésznő akarok lenni, csak nem beszéltem róla. 6-8 évesen már folyton szerepeltem, táncikáltam, és megpróbáltam felhívni magamra mások figyelmét. Éreztem, hogy az én tehetségem a külsőmben és az érzékenységemben van, ezt kell kamatoztatnom. De mivel rá voltam kényszerülve, hogy előbb pénzt keressek, kitaláltam, hogy majd az anyagi biztonság megteremtése után foglalkozom ezzel. Szerény körülmények között éltünk, egy farmerem volt, amit a nővéremtől örököltem, meg egy turkált pulcsim, és ki akartam törni a vidéki életformából.

A modellkedést ezért kezdtem, és legalább annyi negatívummal járt, mint előnnyel. Épp a sikerek következtében 17 évesen zárkózottabb, gátlásosabb és merevebb voltam, mint a korombeliek, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a felnőtt férfiaknak tetszem. Azt kell mondanom, hogy másfél éve találtam magamra. Nemrég megint elvállaltam egy fotózást Milánóban, mert volt időm és jól fizettek érte, és közben végig arra gondoltam, hogy mit keresek én itt, nem vagyok kíváncsi a fotókra, alig emlékszem a mozdulatokra. Az egész csak arra kellett, hogy megkeressek annyi pénzt, amennyivel el tudtam hagyni Magyarországot, lakást tudtam bérelni Rómában, beiratkozhattam egy színészképzőbe, és fél évig nem dolgoztam.

Egy befektetés volt, ami mára kezd megtérülni. Tudtam, hogy be fog jönni, mert hiszek a predesztinációban, és attól a perctől kezdve, hogy megérkeztem Rómába, minden a kezemre játszott. Az első héten megismertem a páromat, akiről kiderült, hogy egy sarokra lakik tőlem, pedig egy héttel előtte csak egy hirdetési újságból kerestem ki az albérletet. A kettőnk közti házban pedig az iskolám található, úgyhogy mikor ez kiderült, úgy éreztem: itt a helyem. Az iskola igazgatónőjével el tudtam intézni, hogy elengedjen a forgatásokra, és meg tudtam oldani a papír-ügyeimet is, mert amikor kimentem, még nem voltunk uniós tagok. Szóval egyértelmű volt számomra, hogy itt kell maradnom, itt áll össze a puzzle. Azt hiszem, az ember egy idő után azzá válik, amit elhisz magáról. Ha valaki kishitű, sosem fog nagy dolgokat elérni.

Gyárfás Dóra